Tiszta nosztalgia: a Práter 1900 körül

A "Pratter" már 1403-ban megjelenik az okiratokban. 1766-ban II. József császár a bécsieknek ajándékozta a területet pihenőpark céljából. És mivel a császár étkezdék kialakítását is engedélyezte, nemsokára az egykori nemesi vadászterület határán kialakult a mai Wurstelprater elődje: vendéglősök, kávémérők és mézeskalácsosok telepedtek meg ott, őket hinták, körhinták és tekepályák követték. A Práter komoly fellendülését a mai vásárterületen rendezett, 1873-as Világkiállítás jelentette.

Ahol a keringőkirály is fellépett

1895-ben hozták létre a „Velence Bécsben" elnevezésű szórakozó negyedet, amelynek közepén 1897-ben állították fel az óriáskereket, amely a város szimbólumává vált. A Práterből olyan hely lett, ahol mindenki megtalálja a neki való szórakozást. Az „előkelőbb" társaság fiákerrel érkezett, a kadétok és a mosólányok itt randevúztak, a hintások és a különlegességek kamrája versengtek a publikum kegyeiért, verklik, kocsmai énekesek és női zenekarok zenéltek itt éppúgy, mint Johann Strauss, a keringőkirály, vagy az operett szerző Joseph Lanner és Carl Michael Ziehrer.

Calafati él ...

Kézenfekvő, hogy a színes kavalkád inspirálta a költőket is, mint Adalbert Stiftert és Peter Altenberget.

Manapság a régi bécsi Práterrel kapcsolatos emlékek "Calafati" figurájában is továbbélnek - akit sokan a Práter közepén lévő, kínai embert ábrázoló hatalmas szoborral azonosítanak, amelyet szívesen fotóznak. Ez a szobor arra a XIX. század közepén itt működő körhintára emlékeztet, amely a varázsló és étteremtulajdonos Basilio Calafati (1800-1878) tulajdona volt, és amelynek központi alakja volt ez a kilenc méter magas figura. A Planetáriumnál lévő Práter Múzeumban megcsodálhatják a Práterrel kapcsolatos emlékeket az 1900-as évekből...

A Práter áttekintéséhez